Saturday, April 28, 2012

Kult-arc: Carrie Bradshaw

Legszívesebben minden nap írnék róla, annyira odáig vagyok a Carrie Bradshaw-jelenségért. Igen, jelenség, Carrie Bradshaw stílusa ugyanis nem egy személy stílusa - egy egész jól képzett csapat áll mögötte. Talán ezzel magyarázható a tökéletessége. Carrie Bradshaw egy tökéletes példa a kortalan stílusra - bár a sorozat több mint 10 éves, a legtöbb öltözet még ma is sikknek számítana és begyűjtene néhány elismerő, meghökkent és irigykedő pillantást.


A sorozat és a filmek a stylist-ja, Patricia Field egy alacsony, vörös hajú öreg boszorkány néni, ijesztően nagyszerű stílussal. Ő jellemzi legjobban Carrie Bradshaw-t: mix and match! Az igazat megvallva kreálmányai sokkal jobban mutatnak a szálkás és nyúlánk Sarah Jessica Parkeren, de merészsége előtt le a kalappal.




A másik személy, aki legjobban befolyásolta Carrie Bradshaw-t, az nem meglepően Sarah Jessica Parker. SJP egy leheletnyivel kényelmesebb és kevésbé merész Carrie-nél, de nem kevésbé stílusos. 






Carrie nagyon sokat tanított nekem az öltözködésről. Miért imádom annyira a Carrie Bradshaw-stílust? 5 ok:


1. Akármilyen öltözetet egyedivé tud tenni egy virággal








2. Kiegészítőként használja a melltartóját, és nem görcsösen erőlködik az elrejtésén (értsd szilikonpánt). Légy óvatos - igen keskeny a határ a stílusos és a közönséges között.







3. Ne törődik a stílus-sznobokkal - csak azért mert néhány karót nyelt önjelölt Anna Wintour szerint nem felel meg az öltözeted néhány kéretlen divattanácsnak vagy legutolsó trendnek, még nem kell eltemetni a szekrény aljára: ha úgy látod a tükörben, hogy működik, előnyös az alakodon és alkalomhoz megfelelő, akkor húzd ki magad.









4. Mer kényelmesen öltözködni. Nincs semmi gond azzal, ha néha semmi kedved a divatos felhajtáshoz.








5. Valaki egyszer azt mondta világszerte elismert festőnknek, Tóth Menyhértnek: ilyen kricc-kraccokat én is tudnék festeni, mutasd meg, hogy tudsz rendesen is festeni. És erre Tóth Menyhért festett egy csodálatos, élethű képet: semmi kricc-kracc. Ilyen Carrie Bradshaw is: bár néha úgy gondolod, hogy túl merész és csak magára aggat mindenféle göncöt, időközönként megmutatja, hogy tud ő klasszikus is lenni.







+1 Tökéletes a hasa. A SJP által birtokolt gyönyörű lapos has nem kevés munkát igényel: semmi cukor, rengeteg cardio és milliónyi rendesen végrehajtott hasprés.



Wednesday, April 25, 2012

Stílusos hírlevelek

Általában a hírlevelek idegesítőek és pár hét után mindig megbánom, hogy egyáltalán regisztráltam az oldalra, ahonnan gyakorlatilag zaklatni kezdenek az e-mailjeikkel, amelyek hírtartalma egyenértékű a nullával. Ilyenkor két lehetőség van: leiratkoznia hírlevélről vagy szorgalmasan törölgetni.

Egyes weboldalak azonban gyönyörűen megszerkesztett információkat tárnak elénk e-mailjeikkel és amikor megkapom őket, mindig úgy érzem magam, mintha egy kisebb fajta ajándékot küldtek volna nekem. Íme néhány hírlevél, amelyekre megéri feliratkozni:

Bottica.com Gyönyörű ékszereket és kiegészítőket árusító online bolt. Céljuk, hogy egyedi és utánozhatatlan darabokat áruljanak, amelyeket majdnem lehetetlen megtalálni, ezért a legkülönbözőbb tervezőkkel dolgoznak együtt. A végeredmény elbűvölő, bármilyen stílusú kiegészítőket találni és sokat adnak a weblapjuk és a hírlevél küllemére is.



H&M Fashion News A webshop ajánlatain kívül híreket is közölnek saját házuk tájáról, valamint gyakran kedvezményre jogosító kódokat küldenek a regisztráltaknak - vagyis néha tényleg ajándékot kapok!


KLM iFly Magazine  Mivel egy légitársaságról beszélünk, adott hogy a hírlevél utazási célpontokat fog ajánlani. A Flying Blue/KLM azonban felvitte a hírlevél fogalmát egy magasabb szintre. Az iFly Magazin egy interaktív, online magazin, csodálatos képekkel a legelképesztőbb helyekről (köztük néha Magyarország), kellemes, a hangulathoz illő és téma szerint változó zenével és nyereményjátékkal...akár az űrbe! Az iFly magazin olvasása egy képzeletbeli utazás. Az elbűvölő külső által támogatott belső tartalom még fantasztikusabb: az ehavi számban például többek között London eldugott érdekességei, Erwin Olef fotográfus, Prága, olimpiai pillanatok és Afrika szerepelnek. Én a Flying Blue program tagjaként e-mailként kapom, de bárki számára megtekinthető online.



Jetsetter Az online utazási irodaként működő Jetsetter a világon található legtrendibb és legjobb luxushoteleket ajánlja. Ha felül tudsz kerekedni az árakon, akkor gyönyörködhetsz a legexkluzívabb szálláshelyekben és a világ legjobb városaiban. A hírlevélben ezekből választanak ki néhányat és kedvezményes áron ajánlják.


LinkedIn A karrier központú közösségi oldal minden héten küld egy LinkedIn Today című hírlevelet, ami az érdeklődésedben és szakterületedben érintett weblapok válogatott cikkeit tartalmazza. Sok érdekességet találhatsz és számos új weboldalt fedezhetsz fel a szakmádban.



Sprinkle Bakes Heather Baird imád sütni és nem tud ellenállni a desszerteknek. Szerencsére. Blogja hihetetlenül édes, stílusos és a receptek különlegesek, általában saját kreálmányai. A hírlevelében, amelyet akkor kapunk, amikor új bejegyzést publikál, gyakorlatilag a teljes bejegyzést olvashatjuk.



Nosalty A magyar online receptgyűjtemény naponta küld egy receptajánlót, ami sokat segíthet eldönteni, hogy mit együnk ma. Bár a kinézetén még van mit javítani, a tartalom igazán hasznos.






Tuesday, April 24, 2012

Ked(d)vtelés - A hét legjobbjai

Tuesday Picks

Tuesday Picks by hajniholland featuring benefit cosmetics

To read in English, please click here


1. Vasárnap lesz egy éve hogy Vilmos herceg és Kate Middleton alias Katalin hercegnő egybekötötték életüket. Kate igen közkedvelt az egész világon, ugyanis némileg hasonlít mindenki hercegnőjére, Dianára valamint letisztult és kifinomult stílusérzéke miatt. Meg tudom érteni a brit uralkodói család-mániát, a királyi famíliák valahogy teljesen szerethető figurák, mióta elveszítették a rangjukkal járó hatalmat.

2. Nemrég fedeztem fel a Postbookot, egy megadott kérdések alapján vezethető naplót. A hangulatfüzet gyönyörű és stílusos mind belülről és kívülről. Tökéletes ajándék barátnőknek és lány testvéreknek, valamint művészi lelkivilágú fiúknak is. És nekem.

3. Ha már uralkodói családoknál tartunk, akkor következzen még egy esemény a témában: jövő hétfőn Queen's Day Amszterdamban! Juhú! Habár Beatrix, a holland királynő január végén ünnepli a születésnapját, a szeszélyes holland időjárásra tekintettel a hollandok Beatrix édesanyja, Juliana születésnapjához tartják magukat. Tavaly egy gyönyörű, meleg nap volt, idén valamivel hűvösebb, de remélhetőleg napos idő várható. Napsütésben igazán jól néz ki, amikor Amszterdam utcáin hatalmas narancssárga tömeg hömpölyög. Isten éltesse a királynőt!

4. A hétvégén véget ért californiai Coachella fesztivál outfit fotójai folynak még a csapból is. Én egy retro képet hoztam, ami tökéletesen visszaadja a fesztivál-életérzést (gondolom én, bár még nem vett rá a lélek, hogy meglátogassak akár egyetlen fesztivált is életem során). A virággal díszített hajpántoknak utoljára a hatvanas években lehetett akkorra sikere, mint manapság. 

5. Heti kedvenc sminktermékem a highlighter, amivel csodálatos hatást érhetünk el a smink felett alkalmazva.

6. Almás-datolyás rukkola saláta. Bár a datolya természetes cukortartalma igazán magas, kevés elfogyasztása nem árt és keresve sem találnánk olyan ételt, ami ilyen egészségesen biztosítja a minimális napi cukorbevitelt. Többféle vitamin, kalcium és rost forrás Az eredeti recept cikóriával készült, én rukkolát használtam. Érdekes, de nagyon finom ízkombináció.


Gasztronacionalizmus

Eredetileg péntek estére terveztem ezt a bejegyzést, de egy sajnálatos rossz gombnyomás miatt a befejezett cikk minden leírt szava elszállt az éterben, az első két szó kivételével. Felkarcoltam magamnak egy vázlatot, amíg még melegek voltak a gondolatok, de az írásra nem maradt időm a hétvégén: közénk állt két torta, sok saláta és egyéb fingerfoods, mosolygás és töménytelen evés... De mivel még mindig érdekesnek találom a meg-nem született blogbejegyzés tartalmát, ezért lecsukódó szemekkel ugyan, de be kell fejeznem. Ilyen ez a közlésvágy.






Az egész világon elterjedő globalizáció nem újkeletű. A fogalom jelentése nem más, mint hogy egyre inkább kinyitjuk a szemünket és a fülünket (jelen esetben pedig a szánkat) a világ különböző tájairól érkező újdonságok felé. A globalizáció hatással van az életünk minden területére, tehát a gasztronómiai trendekre is.


Amikor felötlött bennem a cikk témája a gasztronómiai maxitrendekről, akkor csak annyi állt rendelkezésemre, hogy az egyik kedvenc ételem a sushi egy tökéletes példa. Érdekes és fontos megfigyelni, ahogyan egy kultúra átvesz valamit egy másiktól és aztán beilleszti azt a saját kultúrájába. Így történhetett meg az is, hogy az amszterdami all-you-can-eat japán étteremben rántott garnéla került a sushiba.






A japán konyhaművészetről az ország Európától való földrajzi és kulturális távolsága miatt alakulhatott ki ilyen nagy mértékű különbség - majdnem biztos vagyok benne ugyanis, hogy a Japánok még csak nem is ismerik a rántás fogalmát. Ellenben holland barátaink konyhaművészete  a bőséges olajban való rántásig (deep frying) és sok esetben azzal bezárólag terjed ki. Ami ennyire bevált és ennyire közkedvelt egy kultúrában azt nehéz megváltoztatni. Sokkal egyszerűbb a frissen érkező újdonságokat úgy alakítani, hogy tökéletesen beleilleszkedjenek egy ország ízlésébe, de meghagyják azt az illúziót, hogy egzotikus, távol-keleti falatokban lehet részünk. Ezért nem meglepő a mangószószós, ropogós bevonatú, sajtkrémes sushi maki.


Valami hasonló történhetett akkor is, amikor az olasz tésztamánia elérte hazánkat (talán évtizedekkel ezelőtt). A fent leírt jelenség magyarázatul szolgálhat a sajtos-tejfölös tésztára, ami számunkra teljesen megszokott, de egy olasz számára legalább bizarr. Hogy hogyan butítottuk le ennyire a pasta alla gorgonzolát (vagy akármelyik sajt alapú tészta fogást)? A magyar konyha nem volt ismerős a puccos sajtokkal, így a tejföl krémessé, a trappista pedig sajt ízűvé varázsolta azt a tésztát. Ne engedjük elhitetni magunkkal, hogy a sajtos-tejfölös tészta kevesebbet ér egy olasz tésztánál. 






Az olasz gasztronómia mindennél jobban áldozata a felé irányuló sztereotípiáknak. Egyszerűsége és nagyszerűsége révén nincs olyan város a világon, ahol ne lenne legalább egy pizzéria. Ennek köszönhetően újnak hangozhat a tény, hogy a bolognai spagetti eredetileg nem spagetti, hanem tagliatelle. Olasz ember nem rak gyümölcsöt a pizzára, így búcsút inthetünk a hawaii változatnak és a mozzarellás salátára nem öntet kerül hanem tiszta olívaolaj.






Hogy mindezek tévhitek csupán vagy egy természetes folyamat eredményei - nézőpont kérdése. Az amerikai kínai éttermekben felszolgált szerencsesüti sokkal népszerűbb a tengerentúl, mint szülőhazájában valamint az európai tapas-bárokban felszolgált patatas bravasnak általában köze sincs az eredetihez. De keresve sem találnék egyértelműbb példát a külföldön oly' népszerű gulyásnál. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy a limburgi étteremben felszolgált gulyásba viccből raktak paradicsomot, vagy komolyan is gondolták.






El kell fogadni, hogy egy európai étteremben nem lesz ugyanolyan a sushi mint Japánban: hiányoznak az eredeti hozzávalók, az eredeti fűszerek, az eredeti szakácsok és az eredeti eszközök. Még ha ezek meg is vannak, hiányzik az eredeti levegő, és ez az ami igazán számít, nem igaz? Másrészről pedig, valószínűleg nem is ízlene annyira az igazi.Szívesen megkérdeznék például egy szarvasit, hogy hogyan tetszik neki az eredeti, campaniai mozzarella. Az új ízek beolvadásának folyamata annyira természetes minden ország gasztronómiájában, hogy a nemzetek lassan saját ételükként tekintenek az újdonságokra és az általuk megismert ízeket veszik alapul. Kedvenc Olaszországban történt esetem pedig, amikor egy kedves ismerősöm megjegyezte, hogy otthon mégiscsak jobb a pizza. Nos, kinek a pap...szokták mondani.



Thursday, April 19, 2012

Mégis Amszterdam

Az első Utazás cikket egy már korábban említett kedves kis luxemburgi városkáról akartam írni, hiszen olyan nagyon szerelembe estem vele azon a hűvös, de napos péntek délutánon, amikor Viandenben a Beneluxon át vezető utunk megérkezett második célállomásához. Hogy miért gondoltam meg magam mégis az egy külön történet és ki is térek rá hamarosan.

Hollandia fő-, de nem székvárosa (eddig még teljesen összhangban vagyok bármelyik útikönyvvel és a Wikipédiával) Amszterdam méltán híres és méltatlanul hírhedt. Turisták ezrei özönlenek a városba napról napra, minden fapados légitársaság listáján előkelő helyen szerepel (legfőképp azért, mert az 'a' betű igen előkelő helyet foglal el az ábécében), Európa méreteit tekintve a egyik legközpontibb helyet foglalja el, mind földrajzilag, mind gazdasági jelentőségében. Mint akármelyik város a világon, Amszterdamnak is megvannak a maga sztereotípiái, amelyekkel nem szándékozik harcolni, a szuvenír boltok porcelán szélmalmainak számát tekintve - jobb híján.


Amikor sikerül túljutni a "coffee shop"-ok kínálatán, kigyönyörködtük magunkat a csatornák mellett húzódó holland építészeti remekekben és az alattuk piros lámpával megvilágított kisasszonyok lenge öltözetekkel takart bájaiban, vettünk nagy hengerbe összecsavart Van Gogh képet, marihuána vetőmagot a virágpiacon, készíttettünk "I amsterdam" fényképet és letudtuk a Zara-H&M-Bershka-New Yorker négyest a Kalverstraaton (ami a kedves és kiváltképp humoros barátom szerint az egyetlen utcanév Hollandiában, amit sikerült megjegyeznem) akkor elkezdhetjük keresni az igazi Amszterdamot. A "vigyázz az amszterdami biciklistákkal" valamint "válts előre jegyet az Anna Frank múzeumba" tanácsokat mindenképp érdemes megfogadni, (csak mert a biciklisták tényleg veszélyesek) de nem vesztegetném ilyenekkel az időt, akkor ugyanis nem lépnénk át az útikönyvek bűvkörét.



Soha nem voltam főváros párti, mondom ezt vidékiként teljesen jogosan, aki legfőbb áldozata a főváros-sztereotípiának (Ahh, Hungary? So you are from Budapest...), ezért rögös út vezetett a kapcsolatunkig - úgy értem Amszterdam és köztem lévő jelenlegi kapcsolatig. Az esős idő miatt azok a turisták, akiknek megadatik a ritkaság, hogy napsütésben tölthetnek el pár szélcsendes napot, igazán szerencsésnek vélik - és vélhetik is magukat. Sajnos arra vonatkozólag, hogy mikor látogassuk meg a várost a legkisebb eséllyel esőre nem létezik válasz, ilyen időszak nincs: minden évszek tartogathat itt kellemes és kellemetlen meglepetéseket egyaránt. A hollandok kisajátították a tengert, ezért most visszakapják azt a vízmennyiséget, amit szárazfölddé változtattak, csak felülről, esőben.* De ezek a napsütéses napok valahogy vonzzák a turistákat, vagy csak nagyobb számban csalogatják ki őket a borsos árú hotelszobáikból a nap folyamán és minden utca zsúfoltságig megtelik turistákkal és napélvező hollandokkal. Teljesen érthető ez, egy évben alig van pár ilyen nap, jobb esetben pár hét, amikor a bár teraszán iszogathatják sörüket. Nos, ilyenkor ne induljunk az igazi Amszterdam keresésére.



Amikor látni szeretnénk, hogy mégis mi olyan nagyszerű ebben parányi városban, ami könnyen bejárható gyalog egy nap alatt, akkor válasszunk egy borús, kedd vagy szerda délutánt. Ilyenkor érdemes megtalálni a Herengracht és Keizersgracht nevezetű utcákat a térképen. melyek az Amstel folyó csatornái mellett félkör ívben húzódnak közel a Rembrandpleinhez. Tegnap itt tettem egy sétát kora este és hirtelen megértettem az összes bevándorlót, akik a jobb élet reményében az ígéretes Nyugatra, azon belül is Amszterdamba vágyódtak. Bár nem túl sokszor fog nekik megadatni, hogy ezen a környéken megfizethető lakóhelyet találnak, de ha minden este csak egy sétát tehetnek itt, már érezhetik úgy, hogy megérte.



Itt a sarkunkba lépő turisták nélkül tekinthetjük meg a fákkal szegélyezett hatalmas csatorna partját, a míves boltozatú keskeny és magas holland házakat. Néha elfut majd mellettünk egy igazi bennszülött amszterdami, aki futással harcol a stressz és a város kínálta gasztronómiai csodák ellen, látunk pár veszekedő kacsát a vízen, de más biztosan nem zavarja meg ezt a képeslapi hangulatot.

A legjobb az egészben, hogy ez a séta nem jelenti azt, hogy letérünk a kitaposott ösvényről, hiszen ennél beljebb a városban már nem találunk semmit. Felfedezhetünk néhány designer boltot, kedves és hangulatos kávézót, ahol akár kiolvashatjuk a holland Vogue első (történelmi) számát. Olyan ez mint egy csodaszép falu egy város közepén.



Annak idején büszke álrotterdamiként hangoztattam, hogy Rotterdam mennyivel jobb mint Amszterdam. Nem tetszett a várost ellepő árusok és turisták hada, nem tetszett, hogy mint minden más főváros, Amszterdam is veszít holland karakteréből és átváltozik egy nemzetközi cirkusszá. De most, hogy egyre többször látogatom meg a várost különböző ügyek miatt, mindig egy kicsit szerelembe esek vele. És ha megadatik, hogy azokon a borús, 'tipikus holland' estéken, a boltok nyitvatartásának végeztével újra végigsétálhatok majd azokon a széles utcákon, tudom előre, akkor még inkább szerelembe esek majd.



Város:      Amszterdam
Ország:    Hollandia
Mivel:      repülő (KLM, Transavia vagy Wizz Air (!))
Útleírás:   Lonely Planet (angolul)



Tuesday, April 17, 2012

Ked(d)vtelés - A hét legjobbjai

Tuesday Picks

Tuesday Picks by hajniholland featuring h&m jeans

1. Anna Dello Russo tegnap ünnepelte (ki tudja hányadik) születésnapját Milánóban egy fergeteges buli keretei között. Már csak azért is igaz, hogy az esemény vetekedhet akármelyik divathéttel, mert mindenki, aki igazán számít a(z olasz) divatvilágban hivatalos volt a Vogue Japan szerkesztője és Carlo Mengucci közösen ünnepelt exkluzív szülinapi partijára. A nem létező dress-code ellenére ADR közölte a blogján a 10 öltözködési szabályt. Ha sajnos te se voltál a meghívottak között, még mindig alkalmazhatod a listát a mindennapi életben: segíthet eldönteni, hogy hogyan kell felöltözni egy buliba, ha nem akarunk eltűnni a tömegbe.

Miért szeretjük Anna Dello Russo-t? Anna Dello Russo, aki jelenleg a Vogue Japan főszerkesztője, hírnevét a Vogue Italianak köszönheti, ahol 19 év alatt feldolgozta magát a Vogue szent hármasának tagjai közé, ami nem tesz kevesebbet, mint hogy neve csak és kizárólag Anna Wintourével (Vogue America) és Carin Roitfeldével (Vogue Paris) vetekedhet. Ami lássuk be, nem rossz vetélkedő. ADR stílusa lenyűgöző, mert merészsége ellenére van benne egy hatalmas fokú tisztelet és szenvedély a stílus és divat iránt, ezért nem tűnik sem erőltetettnek, sem  nevetségesnek.

2. A hét felfedezése számomra Lizzie Garrett Mettler Tomboy Style: Beyond the Bounderies of Fashion című könyve volt, ami a soha ki nem mondott, de mindennél bámulatosabb maszkulin stílust hirdeti. Biztosan ismered azokat a lányokat, akik állandóan lapos cipőben járnak, laza kontyban van a hajuk és a farmer a legkedveltebb ruhadarabjuk, mégis lenyűgöző a kisugárzásuk (és a férfiak tapadnak rájuk). Erről szól ez a fantasztikus mű, tele gyönyörű retro képekkel. Simply love it.

Ki is írta a könyvet? Lizzi Garrett Mettler egy szabadúszó újságíró aki számos Egyesült Államok-beli magazinnak ír cikkeket, többek között a Los Angele Times-nak. Két blogot is ír, az egyik a 'tomboy stílusról' szóló fotó blog, a másik pedig a Design Watcher, ami a legfrissebb trendeket mutatja be divaton, formatervezésen, művészeten és gasztronómián keresztül. Mettler weboldala megér egy látogatást.

3. A Beatles alapításának 50. évfordulóját ünnepelve egy különleges kiadással jelentkezett a Newsweek magazin. A kiadvány számos jó minőségű fénykép segítségével kalauzolja az olvasót a legendás együttes karrierjén keresztül. A Beatles-kiadvány nem új ötlet, de kevés vetekedhet a mostanival. A magazin júniusig elérhető és nagyszerű ajándék lehet zenefanatikusoknak. (Ez lesz a barátom egyik ajándéka a szülinapjára, amit ezen a hétvégén ünneplünk.)

4. A ablakon kopogó eső romantikus képe veszít értékéből, amikor április közepe és 10 fok van. Érthető lenne tehát, hogy egy napos helyre vágyakozom, ehelyett inkább visszavágyakozom a hasonló éghajlatú, de változatosabb tájjal rendelkező Viandenbe, egy elbűvölő luxemburgi kisvárosba. Hamarosan beszámolót készítek a helyről, amit húsvétkor látogattunk meg a barátommal és a város fölött húzódó hegytetőn található kastély valamint az Ancian Cinema nevű, moziként berendezett hangulatos bár és kávézó örökre rabul ejtette a szívem.

5. Jó hír: a pattogatott kukorica nem hizlal! Persze csak az a változat, amit magadnak pattogtatsz ki egy serpenyőben, nem pedig a boltban megvásárolható, mikróban elkészítendő borzalom. További előnye az otthon pattogatott kukoricának, hogy tetszés szerint ízesítheted. Mikor valami nassolnivalóra vágyom, mindig készítek magamnak egy kis popcornt. Ha egészségesen életvitelt folytatsz, a popcorn tökéletes alternatívája a chipsnek és egyéb sós kekszeknek. Magas a rosttartalma, cukormentes és alacsony kalóriában és zsírban.

6. Eheti kedvenc sminktermékem a bronzosító, ami visszaadja a télen kifakult bőr színét és előhozza a bőröndünkben porosodó nyári hangulatot. Egy kevés az arccsontokra és a dekoltázsra, és máris frissebbnek, egészségesebbnek tűnik az ember lánya.

7. A szezon egyik legjobb darabja: a 7/8-os nadrág! Annyira stílusos, annyira 60-as évek, annyira imádom!

Monday, April 16, 2012

My babies

Általában kicsit túlérzékeny vagyok a kedvenc márkáimat illetően, de úgy is fogalmazhatnék, hogy irigy. Nem szeretem őket megosztani másokkal, mert akkor nem lesznek egyediek a kedvenc darabjaim. De csak az ego beszél belőlem, ugyanis stílust egyik kedvenc divatüzletemben sem lehet kapni. Tulajdonképpen azt sehol sem lehet venni. 


Kedvenc márkáinkat számos szempont szerint válogatjuk össze. Az első és legfontosabb döntő érv persze az, hogy tetszenek-e a márka által kínált darabok. Ha nem, akkor adhatják akármilyen olcsón, akármilyen csilli-villi helyen, még pezsgőt is kínálhatnak körbe a nézelődőknek, rákfalatkákkal együtt, akkor sem fogom ott elkölteni a pénzem. Persze a rákfalatkákért bemegyek.


Második szempontnak egyértelműen az ár, valamint ár/érték kategóriák számítanak. Hiába imádom-szeretem Moschino-t, de sajnos a csini kis ruhákat és felsőket nem az én pénztárcámhoz szabták (még ha éppenséggel a pénztárcám Moschino is). 


Harmadik szempontként az üzlethelyiség hangulatát említeném meg. Igazából nagyon sokat számít, hogy hogyan is van berendezve egy bolt. Nem tudom, ki hogy van vele, de én személy szerint utálok sznob, übersikk helyeken vásárolni, ahol a kedves eladónők szemüket forgatva, negédes stílusban hozzák a tudtodra, hogy vagy veszel valamit, vagy kijjebb tessékeled a kedves kis hátsó fertályod. 


De következzenek is a cikk főszereplői: a 4 jelenlegi kedvenc, számomra is megfizethető divatmárka: 


4. H&M

Remélem ez senkinek sem meglepő. A H&M csapata (a PR-osoktól kezdve a kreatív vezetőkön át a kirakattervezőkig mindenki) nagyon jó munkát végez nap, mint nap és többféle stílusban kínálják a legutolsó divat szerint megálmodott, kevésbé jó minőségű, de kedvező árfekvésű darabokat. A H&M-et lehet kritizálni, de tény, hogy világszerte töretlen népszerűségnek örvend és nem sok budget divatház büszkélkedhet Karl Lagerfelddel, Albar Ebazzal (Lanvin) vagy Consuelo Castiglionival (Marni) mint ideiglenesen együttműködő tervezőkkel. Egy H&M üzletben mindig barátságos a hangulat, mindig van egy-két darab, amire el tudok költeni pár felesleges eurót és nagyon egyszerűen köré lehet építeni akármilyen stílusú gardróbot. Ha másért nem is, de egy-egy basic darabért biztos akárki betérne a H&M-be.


A város, ahol a kedvenc üzletem található: Delft





3. Monki


Svéd, akárcsak a H&M, de sokkal merészebb. Hasonlóan a H&M-hez a Monki mögött is egy nagyon erős marketing csapat áll, akik nem ruhákat, sokkal inkább életstílust árulnak. Légy merész! Légy fiatal! Légy szeszélyes! Tűnj ki a tömegből! Ne félj öltözködni! Nagyjából ezek az üzenetek a színes és ötletes darabok, bámulatos enteriőr valamint a megfejthetetlen hovatartozású kis Monkik mögött. Különleges élmény, hogy minden egyes darabnak (zoknitól kabátig) saját neve és ezáltal személyisége van.Itt belenézhetsz a Monki magazinba, ami tele van inspiráló írásokkal és ötletekkel. ( A linkelt szám egy hozzám közel álló téma köré terveztek: The Travel Issue. Itt találod a többi lapot.)


A város, ahol a kedvenc üzletem található: Amszterdam, Rotterdam




2. Gina Tricot

Az üzlethelyiségek hangulatát leginkább a H&M-hez hasonlítanám, azzal a kivétellel, hogy a Gina Tricotnál csak egy stílusban utaznak. A ruhák színesek, ultramódon divatosak, praktikusak és pont olyan darabokat árulnak, amilyet PONT MOST szeretnél (ezek a marketingesek mindig nagyon tudják, hogy mit akarunk). Van itt farmer, feliratos neonszínű póló és flitteres leggings, de aki kicsit kifinomultabb stílusban utazik, az is találhat magának gyönyörű ruhákat. Amit külön szeretek a Gina Tricotban az a kiegészítő-vonal. Tekintve, hogy ez is egy svéd cég, ki kell, hogy jelentsem, ezek a skandinávok tudnak valamit…



A város, ahol a kedvenc üzletem található: Düsseldorf






1. Brandy and Melville

...de közel sem annyit, mint a (Amerika-mániás) olaszok. A tény, hogy Amerikában mindenki olasz, gondolom nem ismeretlen senki számára, ugyanis az amerikai álom hatalmas mértékben vonzotta és mai napig vonzza kedves talján barátainkat. Nem meglepő tehát, hogy az olasz divatcég, Brandy and Melville a Los Angeles-i életstílust reklámozza, és ebből kifolyólag hollywoodi körökben is népszerű. Ennek ellenére nem kifejezetten drága és nagyon jó minőséget kapok a pénzemért. Az üzletek enteriőrje egyszerűen elvarázsol, legszívesebben ledobnám a téli kabátom és befont hajjal ücsörögnék a tengerparton. Nem csak stílusosak a ruhák, de többségében egyszerűek, kényelmesek és ötletesek. Leginkább (oversized) felsőkben vannak otthon. Néhány promo kép kedvcsinálóként.



A város, ahol a kedvenc üzletem található: Róma (de csak Amszterdamban vásároltam)