Ars poetica

Már annyiszor kezdtem el blogot írni. Először személyes blogot akartam, rinya-blog lett belőle, de még ma is megvan. Aztán divatblogban gondolkoztam, de rájöttem, hogy lusta lennék minden egyes nap új és friss ötletekel előállni, egyébként meg unalmas lenne. Mert ez az igazság. 20 éves létemre komfortista vagyok. És lusta. És nem az a fajta, aki ilyeneket mond: 'ha egy hétig nem tudok sportolni, akkor már rosszul érzem magam.' Mert ez nem igaz. Egy évig is meglennék akármilyen sport nélkül. A diétáim soha nem tudtam 1 hónapnál tovább megtartani annak ellenére se, hogy mindössze 2 kilót szeretnék fogyni. Imádom a csokit, a tortákat, a chipset és a light kólát. Ez utóbbi ugyan nem hízlal, de semmiképpen sem tesz jót az egészségnek. Nem szeretem a zöldségeket. Vonz az egészséges életmód, de a gyorskaja is.


Naponta változik a véleményem. A divatról, emberekről, arról, hogy mi leszek ha nagy leszek. Nincsen olyan hobbim, amikért élek. Nem varrom a saját ruháim, nem készítek színes kis macaronokat szabadidőmben, nem tervezek énekesnőként vagy színésznőként befutni az Egyesült Államokban. Nem tudok sokat a formatervezésről, nincs olyan múzeum, amiért oda és vissza lennék, a divattörténelmet érdekesnek, de unalmasnak is tartom. Utálom az unalmasat. Imádom a kényelmeset. Példaképem nincsen, de Carrie Bradshaw-t bámulatosnak tartom. Valószínűleg azért, mert egy nem-létező személyiség.


Életérzések, hangulatok, ezek azok, amik megragadnak. Imádom elfelejteni, hogy hol vagyok és felvenni valaki más szerepét. Imádok utazni, olvasni és naphosszat kedves kis sorozatokat nézni. Szeretek sütni, annak ellenére, hogy mire a torta kész lesz, én is, idegileg. Ha muszáj valamit csinálnom, akkor biztos, hogy nem fogom megcsinálni. Ha magamtól akarok valamit megcsinálni, akkor kihozom belőle a legjobbat. Ha azt mondanád takarítsam fel a nappalit, akkor a következő másfél hónapban mocsokban élnénk. Ha nem emlékeztetsz rá, akkor hetente feltakarítom. Szeretek vitatkozni, elveim vannak és néha kicsit túl sokat képzelek magamról. Tökéletes bikini alakot szeretnék meg egy nagy adag carbonará-t. 


Miért kezdek egy újabb blogot annak ellenére, hogy eddig minden ötletem befuccsolt? Mert tudom, hogy előbb vagy utóbb úgyis kijön a világmegváltó igazság belőlem is. Miről fogok írni?Arról, ami foglalkoztat. Szeretnék valamit, ami nincs behatárolva. Ahol nincsenek szabályok arról, hogy mi kerülhet fel. Nincsenek stílusbeli korlátok, senki nem vár el semmit. De szeretnék valamit, ami megragad. Pont ilyen a Glitters and Honey. And it will stick, for sure.